A Kölyök egy elhagyatott, csendesnek a legnagyobb jóindulattal sem nevezhető déli kocsmában támasztotta a pultot. Odakint már régen besötétedett, bent pedig rémes hangzavar uralkodott - egyesek zenének nevezték azt. Részeg alakok, piti zsebtolvajok gyűltek össze szórakozni, ám a fiú minden felesleges hangot kizárt akkor elméjéből: egyetlen dolog foglalkoztatta.
Miközben kecses ujjai között egy francia kártya lapját forgatta, üresen tekintett maga elé, az indokolatlanul sok mogyoródarabot magán cipelő pultot fixírozta. A karamellás-barna színei a kocsmának összefolytak szemei előtt, a fókusz ismeretlen volt akkor számára. Sem a moraj, sem a körülötte közönséges módon vedelő alkoholisták nem voltak képesek kizökkenteni gondolataiból.
Valaki a távolból egy másik lemezt tehetett fel a fogadó zenelejátszójára, ugyanis a moraj alábbhagyott. Könnyű szaxofon hangja csendült fel, amely szinte az egész helyiséget elnémította: hirtelen konszolidáltnak tűnt minden és mindenki ott. A fiú elméje maradt egyedül zajokkal teli.
A pult mögött álló, poharakat tisztogató, szinte már sztereotipikus látványt nyújtó csapos a Kölyök elé lépett.
- Mit iszol? - kérdezte barátságos mosollyal arcán. A fiú elemelte tekintetét az ujjai közt pihenő kártyáról és a férfira nézett. Végigmérte izmos, kidolgozott testét, melyen valamiért lazán állt egyszerű, fehér felsője. Sokáig legeltette tekintetét borostás, éles állkapcsán, pisze orrán, a szemei körül kialakult nevetőráncain, amik külön-külön lágy, összeségében mégis kemény külsőt kölcsönöztek. Hátranyalt, hosszabb hajában néhány tincs már őszült, de nem a kortól, sokkal inkább a lebuj vezetésével járó stressztől. A fiatalember mindig hosszasan gyönyörködött a csapos arcában, akárhányszor csak ott járt.
- Ma este semmit - fordította vissza fejét a kártyalapra. A férfi meglepődve nézte a fiút, letéve közben kezéből a poharat. A tisztogatásra használt rongyot felcsapta vállára, majd ugyanazt a pultot kezdte támasztani a Kölyökkel szemben, kíváncsian vizslatva őt.
- Nehéz meló?
A fiú megcsóválta fejét.
- Még nem tudom.
- Nem tudod? - húzta fel meglepődve szemöldökét, kicsit közelebb hajolva a fiatalabbhoz. - Hyunjun szarakodik?
- Azt azért nem mondanám - forgatta meg szemét a Kölyök, ahogy egy mély levegőt vett. - De valamiért most rébuszokban beszél.
A férfi ismét kiegyenesedett, újra egy koszos korsót véve kezei közé. Tisztítás közben nem vette le szemeit a fiúról.
- Nos, köztudott, hogy nem vagyok bérgyilkos - szólt ismét, az utolsó szónál látványosan lejjebb véve hangerejét -, de úgy vettem észre így néhány év alatt, amióta ismerlek, hogy te azért elég jó vagy abban, amit csinálsz. Biztos határidőre megoldod ezt is.
- Köszöntem a motivációs beszédet - engedett el egy gúnyos mosolyt a fiú, amely olyan gyorsan suhant át arcán, mintha ott sem lett volna. - De nem arról van szó, hogy ne tudnám megoldani.
- Hát akkor?
A Kölyök ismét felsóhajtott, ezúttal sokkal frusztráltabban.
- Ennek nincs értelme, Jonghye - tárta szét karjait. - Grammatikailag nincs értelme.
- Kölyök… - nevetett fel apukásan az amúgy apukaságtól teljesen távol álló férfi. - Ezen a helyen sok mindennek nincs grammatikailag értelme. Ott volt például…
- Kérlek, ne kezd! - vágott látványosan fájdalmas arckifejezést a fiatalabb, ezzel szakítva félbe a másikat. - Vagy ha nekikezdesz, adj előtte valami erőset! - kopogtatta meg mutatóujjával a pultot, jelezve, hogy inni állt szándékában. A férfi ezen elmosolyodva kapott le egy üveget az egyik magasabb polcról, kiöntve annak tartalmát egy feles pohárba. Az italt a fiatalember elé tolta, aki szinte ugyanazzal a mozdulatta le is húzta azt, lélegzetvétel szerűen.
- Szóval ha már arról beszéltünk, hogy mennyi mindennek nincs értelme… - kezdett bele, ám ismét belé lett fojtva a szó.
- Állj! - tette fel tiltakozásképpen kezét a gyilkos. - Az üveg marad, ha beszélsz.
A Jonghye névre hallgató alig észrevehetően nevetett fel, miközben a Kölyök elé tolta a korábban felszolgált rum maradékát. A fiú töltött magának, majd egy egyszerű legyintéssel jelezte a férfinak, hogy belekezdhet a históriáiba.
- Hol is tartottál? - kérdezte, ahogy puha ajkaihoz emelte poharát. Az idősebb eleresztett egy félmosolyt .
- Kölyök, itt minálunk nem csak grammatikailag nincs értelme semminek - csóválta fejét, miközben a már megtisztított korsókat pakolta a helyére. - Volt értelme a kettéválasztani a várost? Volt értelme a már kettéválasztott város egyik felét elnegyedelni? Van értelme annak, hogy néhányan fent vannak, a legtöbben meg lent? Volt értelme annak a robbanásnak…?
- Jonghye, megint túlzásokba esel! - gyűrte össze két kezével fiatal arcát a Kölyök, ahogy az idősebbet hallgatta. - Úgy beszélsz erről, mintha a magadénak éreznéd.
- A magaménak is érzem! - kérte ki magának a csapos a tiszteletlen hangot.
- Ugyan, kit akarsz átverni? - nevetett fel, miközben ismét rumot töltött kiüresedett poharába. - A Déli körzet legnagyobb fogadóját vezeted, mennyiért is? Havi hárommillió wonért! Jonghye, hárommillió még odafent is megállja a helyét. Ráadásul az égvilágon senki sem baszogat, a legnyugodtabb életed itt neked van!
- Csak mert viszonylag jó dolgom van, még nem azt jelenti, hogy maximálisan elégedett vagyok.
- Senki sem teljesen elégedett, Jonghye! - tárta szét karjait a gyilkos. - De azért nem kéne állandóan játszani a hattyú halálát!
- Én nem… - védekezett volna a pultos, de a fiú félbeszakította.
- Jaj dehogynem! - grimaszolt egyet a Kölyök. - Minden második alkalommal, amikor itt vagyok, előállsz ugyanazzal a harmatgyenge mesével, hogy az égvilágon semminek nincs értelme, és meg kell becsülni, amink van, de ennek ellenére kritikusan kell mindent és mindenkit szemlélni.
- És mi ezzel a baj?
- Semmi - rántott vállat semlegesen a fiú. - Ha a nihilizmusba akarsz temetkezni, mosom kezeimet. És a kritikus gondolkodás is egy remek tulajdonság.
- De? - várta visszafojtott mosollyal a mondat folytatását az idősebb.
- De több mint százötven évvel ezelőtt volt az atomrobbanás, legalább ötven éve ketté van választva Szöul, és ugyanennyi ideje van elnegyedelve az alsóváros - foglalta össze mondanivalóját a fiatalember. - Kicsit megkéstél a helyzetünk gyászolásával, nem gondolod?
A Kölyök lehúzta a maradék rumot, várva némi reakciót a csapostól, ám az hallgatott, mint a sír. Mély sóhajok közepette tette le a pultra az alkoholban és tisztítószerben ázott rongyát, kezdve eltávolodni a fiatalabbtól. Ahogy megkerülte a mérhetetlenül hosszú, diófából faragott pultot, felemelte bal kezét, és egy távolban szorgosan tevékenykedő pincérnő felé intett. A nagy hangzavar ellenére a fiatal hölgy észrevette főnökét, és kíváncsi tekintetét a férfi felé fordította.
- Hyorin, vedd át a helyem! - kiáltott a tulajdonos. A kérést a pincérnő egy bólintással nyugtázta. Mire a lebuj vezetője elfoglalt egy bárszéket a bérgyilkos mellett, addigra az említett alkalmazott már helyette tüsténkedett.
- Erre semmi szükség nem volt - nézett a férfira üres szemekkel a fiatalember.
- Hyorin nagylány, el tudja vezetni a helyet néhány óráig egyedül.
- Milyen szerencsés, hogy ilyen főnöke van - engedett el gúnyos mosolyt a Kölyök, miközben már a harmadik vagy negyedik feles rumot döntötte le.
- Még mindig jobb főnök vagyok, mint Hyunjun.
- Touché! - nevetett fel, ahogy elemelte ajkaitól poharát.
Az idősebb hosszú másodperceken keresztül vizslatta a bérgyilkost, mire az ráemelte tekintetét. A fiatal fiú sötét szemei szinte már-már üvegesen csillogtak, érzelmet lehetetlen volt kiolvasni belőlük. Jonghye akármikor próbálkozott a Kölyök megfejtésével, mindig kudarcot vallott.
- Jungkook…
- Megmondtam, hogy nyilvános helyen ne szólíts így! - szakította félbe azonnal a csapost a fiú, tekintetével ezúttal villámokat szórva a másik felé. A férfi ereiben a vér egy pillanat alatt lassult le, szíve kihagyott egy ütemet, tenyere ok nélkül kezdett el izzadni. Ahogy állta a gyilkos szemek szúrós pillantását, nagyobbat nyelve igyekezett ismét szóhoz jutni.
- Kölyök - javította ki magát az idősebb -, tudom hogy veled felesleges társadalmi vitákba bonyolódni.
- Mégis minden alkalommal bepróbálkozol - kuncogott a fiatalabb, miközben visszafordította tekintetét maga elé. - Hány éve is?
- Tizenkettő.
- Látod, Jonghye, tizenkét éve fárasztasz a hülyeségeiddel - a fiú újra a pultosra emelte pillantását. - És valahogy sosem arról beszélünk, amiről kéne.
A férfi elmosolyodott.
- Igyekszem legközelebb visszafogni magam - reagált csupán ennyit, majd átnyúlt a mogyoró darabokkal borított pult felett, és maga elé helyezett egy poharat. A Kölyök elől elvette a rumos üveget, és ugyanazzal a mozdulattal kiöntött magának is legalább négy centet.
A fiú jobb szeme sarkából figyelte az egyszerű cselekedeteket, időközben ismét ujjai közé vette a korábban sokat forgatott kártyalapot. Halkan megszólalt.
- Nem társadalmilag, vagy éppen grammatikailag nincs értelme a feladatomnak.
- Hát akkor? - emelte fel kíváncsian fejét a csapos. - Hol kéne amúgy lenned?
- Északon - válaszolt monoton hanglejtéssel, mire az idősebb felnevetett.
- Északtól jóval délebbre vagy, fiam! - Hangosan kacagott, mintha élete legfordulatosabb viccét hallotta volna, de a fiúnak a szája legszélsőbb csücske sem emelkedett, még egy negyed centit sem. - Miért nem mész oda?
- Mert nem tudom, mit kéne tennem - pillantott jegesen az idősebbre, kinek arcára fagyott a mosolya. - Nem tudom, mit kéne tennem, mert nem értem a feladatot. Nincs értelme.
Jonghye szemöldökei összeráncolódtak homlokán.
- Mit mondott Hyunjun, amit ennyire nem értesz?
- Nem mondott semmit - egyenesítette ki a hátát a fiú, majd kabátja belsőzsebéből előhúzott egy borítékot. - Ennyit kaptam tőle.
A Kölyök a férfi elé helyezte a kopertát, az pedig bizonytalanul vette kezébe. Lassú, kimért mozdulatokkal húzott elő egy fényképet a borítékból, melyen egy kora negyvenes férfi volt látható. Mandulavágású szemei körül apró nevetőráncok helyezkedtek el, jobb szemöldöke felett egy vertikálisan majdnem teljesen egyenes, már régen begyógyult sebhely éktelenkedett. Ápolt, rendben tartott szakáll borította be szinte az egész arcát, haja még teljesen koromfekete volt, bőrének néhány részén látszódott csupán valós kora. Előkelő, zord kisugárzása az egyszerű fényképen is tökéletesen kivehető volt.
- Ki ez a férfi? - kérdezett végül csak ennyit a lebuj tulaja.
- Seo Sungyeol - válaszolt a fiú, szemeit a fényképről az idősebbre vezetve. - Az Északi körzet feje.
Jonghye ledermedt.
- És mi dolga van Hyunjunnak Sungyeollal, amit veled akar elintézni? - A férfi hangja remegett, nem tűnt már olyan szórakozottnak és magabiztosnak azokban a percekben. Emiatt viszont egy épeszű déli sem hibáztatta volna.
- Ez az, amit nem tudok - sóhajtott a fiú. - Ennyi volt a borítékban: egy fotó az Északi körzet vezetőjéről.
- És a többi?
- Azt valószínűleg a kisujjamból kellene kiszopnom - húzta grimaszra fiatalos arcát a gyilkos, egyre agresszívabban forgatva ujjai közt a kártyalapot. A pultos érdeklődve figyelte a fiú csontos ujjait: illetve a lapot azok között.
- Miért van az a Dáma a kezedben?
Jungkook abbahagyta a babrálást, a hevesen verejtékező csaposra nézett.
- Ez? - mutatta irányába a kártyát. - Még ez is a fénykép mellett volt. Illetve nem csak ez az egy - sóhajtott ismét -, hanem még öt másik.
Az általában barátságos, férfias kiállású bártulajdonos azokban a másodpercekben felismerhetetlenül, rá nem jellemzően kezdett el viselkedni. Akár egy vihar után elmenekült csapzott kutya, úgy lihegett, mintha a levegő nem akarna bejutni tüdejébe. Végtagjai remegtek, a veríték pedig patakokban folyt róla, mint aki alig pár pillanattal előtte lépett ki a zuhany alól. Bal szeme megállíthatatlanul tikkelni kezdett, miközben mindkét kezével megragadta a Kölyök felkarjait. Körmeit a fiú húsába mélyesztette, olyan görcsösen kapaszkodott a fiatalabba, aki döbbenten, értetlenül figyelte a férfit.
A kiüresedett rumos poharak a hirtelen mozdulatok áldozataiul estek: mindkettő összetört a besározott földön. Jonghye szemeiben rémület ült.
- Menj vissza Hyunjunhoz, Jungkook! - suttogta elhaló hangon. - Azonnal!
Fuh, azt se tudom, hol kezdjem; annyi minden kavarog most a fejemben, hogy valószínűleg csak random fogom neked leírni a véleményem x''D
VálaszTörlésElőször is, a felvezető rész, mint mindig, annyira életszerűen és dokumentarista módon volt megfogalmazva, hogy már szinte odaképzeltem magam a sötét utcákra. Nem tudom, hogy vagy vele, de engem az ilyesféle gettó övezetek hangulata nagyon vonz, itt tényleg megtalálható az a fajta összefogás és harmónia az együttélésben, ami a gazdagabb környezetekben még minimálisan sem található meg. Jó persze, ha most hirtelen a nyugis kertvárosi negyedemből belecsöppennék ebbe a másik világba, valószínűleg sírva rohannék haza, mert hogy ugye nem ezt az életstílust szoktam meg, viszont mindig mikor ilyen helyekről olvasok (legyen szó fanfictionról vagy egy könyvről), akkor egyszerűen magával ragad az ott élőknek az életvitele. Lehet ez most kicsit értelmetlen volt, de ezt a fajta érzelmet, amit ilyenkor érzek nehéz leírnom ><"
Aztán ott van a Kölyök :3 Hát mit ne mondjak, a személyisége már önmagában magával ragadó; ő az a tipikus pimasz, kívülről jó fiú alkat, akit nehéz felhergelni, de ha ez netalán valakinek sikerülne, akkor ott kő kövön nem marad. Vele kapcsolatban nekem olyan érzésem támadt, mintha csak egy animéből kilépő karakter lett volna; ez persze nem negatívum, mert élek-halok az ilyen szereplőkért, csak megfigyeltem, hogy Jungkook jellemét könnyen el tudom képzelni egy-egy bandaháborús animében. Mikor olyan illedelmesen, de egyben vérfagyasztóan reagált, egyből kivívta nálam a tiszteletet (pedig csak egy fiktív karakterről van szó, na látod, ezért is írsz olyan jól, hogy már fici szereplőket bálványozokXD). Nálam az ilyen típusú rossz fiúk sokkal jobban bejönnek, mint a "egyet szólsz és mellbe rúglak" fajtájúak. Mondjuk én is nehezen tudom kontrollálni bizonyos helyzetekben az agresszióm, lehet ezért is szeretem annyira a kissé hidegfejű egyéneket.
A bár és a történetben szereplő többiek leírása is teli találat volt, komolyan mondom, ez még akár egy könyvnek is elmenne x3
(persze van benne pár gépelési hiba, de ezek megesnek bárkivel, velem is, de kellett már valami negatív hozzászólás, természetesen nem kötözködésből x''D)
És a kedvencem, a vége, ahol szerintem minden olvasód felteszi ezt a bizonyos "mi a tököm..?" kérdést. Imádom, ha valaki ilyen titokzatosan fejez be egy-egy részt, és ez amúgy írói szempontból az egyik legjobb taktika; fenntartja az olvasó érdeklődését a fejezeteken keresztül, gyakorlatilag bármilyen csavart belerakhatsz, mert mindegyik meglepetésként fog érkezni és a kedvencem, hogy az őrületbe tudod vele kergetni az olvasóid XD (anno hetvenben én is ezt alkalmaztam, és még most is szívesen gyártom magamnak az ilyesféléket).
Megint sikerült majdnem annyit írnom, mint a második fejezet de annyi baj legyen, én is kiolvastam magam rendesen, te is olvass egy jót :3
Ja meg még annyit akartam, hogy a múltkor megláttam, hány éves is vagy, és öcsém le a kalappal; bevallom eléggé allergiás vagyok a fiatal írókra, akik nem igényes alkotást adnak ki a kezük közül, de te messze állsz ettől a csoporttól, nagyoon messze. Ráadásul a sztoriban sem vannak olyan klisék, amitől falra mászna az ember (gondolok itt például a romantikus történetekben megfigyelhető "szerelem első látásra" jelenségre, ami egynéhány ficiben olyan mocskosul mézes-mázos kivitelezésre sikerül, hogy már csak a beleolvasásától kedvem támad hagymát pucolni és sírni egy sarokban).
De megint elkanyarodtam a témától XD Végszónak annyit, hogy várlak az újabb résszel ^w^ ((hogy én mennyire várom már, hogy a Kölyköt harc közben láthassam~))
Amikor megláttam, pontosan milyen hosszú vélemény írtál nekem, ez a mondat hagyta el a számat: "Aztak*rva!". Félre ne érts, imádom a hosszú véleményeket, csak így első ránézésre majdnem leestem a székemről.
TörlésAmi a felvezetőt illeti, tisztán emlékeszem, aznap kezdtem bele ebbe az gész fejezetbe, mikor elolvastam, hogy Tao kilép az Exo-ból. Valahogy annyira felment bennem akkor a pumpa, hogy egy ilyen felvezetőt dobtam össze. Nagyon örülök, hogy így vélekedsz róla, mindig igyekszem minél életszerűbbre írni az efféle felvezetőket. És igen, jómagam is nagyon vonzódom a gettóhangulathoz, talán részben ezért is tettem a fici alapkoncepcióját a gettóba, mivel jelenleg nagy rajongást érzek az ilyesfajta közegek iránt, gondoltam, miért ne használhatnám ki? És nagyon örülök, hogy ilyen valamit (nem tudok mást szót rá, gomenne ><) sikerült összehoznom, ami ráadásul másoknak is tetszik. Arra viszont igazán nem gondoltam, hogy valaki ilyen véleményt alkosson az egyik írásomról! Nagyon köszönöm! ^^
A Kölyök. Amikor kigondoltam ezt a ficit, nem igazán tudtam eldönteni, milyen is legyen a főszereplő. Aztán jött aminek jönnie kellett, és kicsit olyan yandere karakterre sikeredett ez a Kölyök, amit nem is igazán bánok, mert a jövőbeli elképzeléseimbe és magába a történetbe is tökéletes beleillik. Szóval mi Kölykünket részben a csodálatos véletlennek lehet köszönni! ^^ Az animés dologgal kapcsolatban valóban igazad van; be kell vallanom nekem ez a gondolatmenet nem egyszer suhant már át az agyamon, miközben írtam ezt a ficit, de azt gondoltam, biztos ez is csak az én hülyeségem. És nem! Nem vagyok egyedül :') Én csak örülök, ha ez így van, mert nincs jobb, egy jól megalkotott yandere karakternél. Mellesleg jómagam is jobban kedvelem a kissé szadista beütésű karaktereket, mint az agresszív kemény legényeket. Például egy "Meg foglak ölni" mondat is ijesztőbbnek hat, ha az, aki mondja, közben mosolyog... A Kölyök nevében mondom, hogy nagyon köszöni, amiért bálványozod XD. (No meg én köszönöm az ilyen szintű dicséretet).
Nana, azért a könyvvel ne essünk túlzásokba, de azért gahmsamida! A gépelési hibákat kérem alássan, elnézni nekem; fél 12-kor írtam a fejezet nagy részét.
Az a bajom a végével, hogy kellemetlen helyzetbe hozom vele saját magamat is XD Most kissé haragszom a hülye fejemre, de nem gáz, majd megoldom. Amúgy ezt a fajta befejezésmódot világ életemben előszeretettel használtam, így erre majd lehet tőlem számítani a jövőben is. (Helyes volt ez nyelvtanilag? Na mindegy)
Mindig, amikor valamelyik olvasóm megtudja a koromat, úgy esik le az álla, mint egy öngyilkos az Eiffel-tornyból. xD Ez nekem csak bók, szóval; köszönöm a kedves elismerést és a megdöbbenést is (ha az életkorom azt okozott). Nah igen, a minőségibb ficiknél én is allergiás vagyok a klisékre, de valamikor meg pont arra van szükségem, szóval ez hangulatfüggő. De nem szeretem belerakni a saját történeteimbe a "szerelem első látásra" jelenséget, mert akkor amúgy sem tudnám tovább folytatni a sztorit.
Igyekszem a következővel! (Csak el ne kapkodjam xD)
((Istenem a harc.... Na jó. Ezt majd egy másik válaszban ;) ))
Szia Noel!
VálaszTörlésAmikor reggel felébredtem egy dolog fogalmazódott meg bennem; el kell végre olvasnom ennek a lánynak a BTS-es történetét is. ^^ Vettem egy nagy levegőt és belekezdtem.
Meg kell mondjam, nem számítottam rá, hogy egy ilyen fajta témájú fic annyira gyorsan a kedvencemmé válik, mint ahogy az megtörtént.
Nagyon válogatós vagyok a fiúkkal kapcsolatban, ha öt olyan fic van, ami elnyerte a tetszésem. Rettentően tudnak irritálni azok a blogok, amikkel tele van az internet és Yoongiékhoz van köze; igénytelen kislànyok írhatják őket. >< Konkrétan nem tudom, hogy mennyi idős vagy, sejtéseim vannak csak arról, hogy +10 év van köztünk, de mérföldekkel lekőrözöd az összes említettet. ;-) *taps cunami*
Ez a történet már pedig tökéletesen van megírva ès felépítve, egyedi sztori az alapja. :-) A kámbek mv világában élek két napja, ahhoz pedig most még valahogy illett is ez a pár fejezet...
Csak így tovább, számíthatsz most már rám is az olvasóid táborában ennél a ficnél is. :-D
Igazán köszönöm, hogy olvashattam. Pusz
Ditta <3
Drága Ditta! ^^ (Most rámjött egy a kedves és közvetlen megszólítás)
TörlésWow, jó reggeli program lehetett egy ilyen műfajú történetbe belekezdni. xD Persze lehet én vagyok a fura, hogy ezt a ficit csak este/éjszaka tudom írni, és visszaolvasni is ilyenkor szoktam. Mindenesetre örülök, hogy belekezdtél ^^
A témája is műfaja magától jött, valahogy nem akartam valami cuki BTS ficit összehozni. Már tököm tele van az aranyosabbnál aranyosabb történetekkel, amik időnként jók, meg egy-egy minőségibbet élvezet olvasni, viszont az én szívem mindig is a horror, krimi ilettve a thriller műfajához vonzódott. Épp emiatt próbálok összehozni, valami olyasmit :3
Sokan megkérdezték már mennyi idős vagyok, és mind elcsodálkoztak rajta. Egyszer már azt hiszem elmondtam, de nem itt, hanem facebookon kommentbe. Majd talán egy szökőévben újra leírom. xD De nagyon köszönöm az elsimerő szavakat.
Az azért túlzás, hogy tökéletesen van megírva, szerintem te egy kicsit (nagyon) elfogult vagy velem szembe. Viszont igyekszem tökéletesíteni az írásomat.
Én köszönöm, hogy olvastál, véleményt írtál és még élvezted is eme ficimnek a kezdeteit. Próbálom ez is gyakran frissíteni, szóval szerintem a jövő héten ebből is lesz új fejezet.
Puszi: Noel <3
Szia!
VálaszTörlésNa, végre, hogy én is itt vagyok :)
Előbb akkor erről a fejezetről:
Ismét nagy igazságokat írtál le a fejezet elejére, és én szeretem ezeket olvasni :) És zseniális volt az átvezetés!!! Komolyan nagyon jó lett :) Jó volt olvasni, ahogy először látszólag semmi fontos szereplőt nem említesz meg, csak azért írod bele a történetedbe a sminkes kislányt, hogy még jobban át tudd adni a gettó igazi arcát. Aztán ott van a szomszéd okos fiú, ő sem tűnik még senkinek, aztán a családnál már elgondolkodik az ember, hogy vajon van jelentőségük? Aztán mikor elkezdted a gyerekeket is sorolni, akkor már biztos voltam benne, hogy a legkisebb lesz a Kölyök ;) De nagyon tetszett ez az átmenet a látszólag jelentéktelen, bemutató szereplőktől egészen a főszereplőig ;)
Kölyök személyisége pedig elmondhatatlanul tetszik, alapból imádom Jungkookie-t, és itt még jobban :3 Bár nagyon titokzatos, és kiszámíthatatlan, de azt hiszem, hogy mindez a "szakmájával" együtt jár, és pont ez teszi őt olyan érdekessé ;)
Tetszik nagyon, hogy látszólag egy teljesen más világba repítesz bennünket, de közben mégsem teljesen más az a világ. Egy olyan történetbe, olyan világba kaphatunk betekintést, ami merőben eltér attól, amiben mi élünk, de mégis összefüggésbe hozod olyan általános dolgokkal, amiket az ember maga is megtapasztalhat. Például a gazdagok és szegények különbsége egy olyan dolog, amit mindenki lát, és hiába teljesen más a ficed világa, mint az, amiben élünk, ez egy olyan párhuzam, ami mindkettőben fellelhető.
A végén a Savage Attack ismeretlen kifejezés pedig jó ötlet volt, sikerült felkeltened vele a kíváncsiságot ;)
Köszönöm, hogy olvashattam! ^^
Bomi :3
Szia!
TörlésNagyon klassz érzés, amikor hulla fáradtan érek haza, és ilyen hosszú és tartalmas vélemény vár itt rám. ^^
Az átvezetés valahogy csak úgy jön magától, és csak annyit írok le, amit én látok, illetve érzek a dolgokkal kapcsolatban. Ezt nem gondolom zseniálisnak, de igazán jólesett, hogy ezt mondtad.
Örülök, hogy tetszik a Kölyök személyisége, én is szeretem, csak azon parázom végig, hogy ne csináljak belőle valami tucat karaktert. (Ha ez így alakulna, kérlek vágj fejbe valamivel)
Számomra igenis más világ, mégis bizonyos részeknél egyezik a milyénknél, de ez szinte mindenre igaz. Valamiféle átfedések illetve párhuzamok mindig akadnak egy-egy fantasy könyvben, vagy egy olyan történetben, ami nem átlagos körülmények között játszódik. Igazából ezért is szeretem ezt a ficit írni; mivel olyankor egy másik helyre kerülök, és örülök, ha részben nektek is át tudtam adni! ^^
Höhö, a Savage Attack... (erre inkább nem mondok semmit)
Köszönöm, hogy olvastál, és megint ilyen hosszú véleményt írtál nekem! ^^ Megyek, elolvasom a másik kommentedet. :3